énke világa...

Hát Ő az én kis szerelmem :)

Nah... hát ... fájdalmasan régen írtam utoljára ide bármit is  , épp itt az ideje :D

Új beosztás, új otthon, új háziállat, új munkarend... nagyjából ennyi történt velem.

Vezető lettem, Kelenföldre költöztem, vettem egy tapsifülest, és állandó éjszakás vagyok.

Nagyjából ennyi a változás.

Képeket majd mellékelek :)

Adott egy fiú és egy lány...

Nagyon jó barátok voltak, bizonyos keretek között mindent együtt csináltak... egyetlen apró bökkenő volt csak... egyikük számára ez több volt... ( ki gondolná, hogy nem a fiúnak :) ).

Teltek, múltak a hónapok a barátság egyre szorosabbá vált, néha már ijesztően... naponta 8-10-12 órás kontakt, több órás telefonbeszélgetések, időnként este/éjjel esti mese beszélgetés...

De semmi nem tart örökké, és a lány akármennyire is nem akarta, hogy többet érezzen, változtatni nem tudott...

Eljött hát a nap, mikor minden bátorságát összeszedve a fiú elé állt, és elmondta neki, hogy az egyik legjobb dolog az életében az, hogy találkoztak, hogy a fiú pozitívan megváltoztatta, hogy értelmet adott addig értelmetlennek tűnő dolgoknak is ...

Hogy happy end lesz-e a vége az ma kiderül.... nagy levegő, széles mosoly.

upd: Ez a mese sem kerül be a Tündérmesék kategóriába. Fél évig próbáltam CSAK a barátja lenni, nem ment. Most meg megpróbálok láthatatlan lenni. Ha lett volna választásom én is a CSAK barátságra szavazok, de ez nem a választásról szól... akkor miért okolom magam azért amiért nem ment ez nekem !?!?!?

A hét szlogenje :

" Nincsen hetero férfi csak makacs!! "

A hét zenéje:

Eljegyzés...

Az eljegyzésről mindig egy vicc jut eszembe ( Mikor kérik meg egy nő kezét? - Ha a szája már elfáradt.)

Ennek fényében nem megy az nekem, hogy vihogás nélkül kibírjam a témát

És megint végigröhögtem egyet

Én, aki köztudottan házasságellenes vagyok nem először kerülök ebbe a számomra kínos helyzetbe zsenge korom ellenére. Míg ott vannak szegény 30as szinglik akik erre vágynak...

Engem, akinek a gyomrát meg sem moccantja a házzasság gondolata miért akar minden pasi meggyűrűzni ( fúúújjjj) , meg összeköltözni ( broááááááá...) ???

Levetett pasijaimból lassan összehozok valami Szingli - Megsegítő Alapot

( A mostani viszont okosan csinálta: mivel ismeri eme nézeteimet - de elhatározása szikla szilárd - volt kéznél IGEN gyűrű, meg NEM gyűrű )

Nincs annál szebb, mint mikor egy szürke délutánon, egy igen - igen csúnya baki után, próbálsz urrá lenni az 5 perce tartó röhögőgörcsödön, mert mégiscsak javítani kéne az elöbbi bakit, majd minden erődet és komolyságodat összeszedve veszel egy 111 nagy levegőt... és mikor belekezdenél ezt hallod a másik oldalon:

" Te( a melette álló)  ezek úgy röhögnek, majd beszarnak!!"

És ujjabb 10 percig próbálod a lehetetlent : két értelmes mondatot elrebegni anélkül hogy orbitális nagy röhögésbe ne fulladna...

Nem gondoltam hogy az hogy nem beszélünk egymással ilyen rossz lesz... tőlem 5 méterre... semmi kapcsolat... se msn, se sms, se hívás sem semmi egyéb... " Szia"  - " Szia" .... ezt kértem... én... megbántam ...

Ez még mindig rosszabb mint bármi más elképzelhető...

Jó ötletnek tünt még elötte , hogy ha nem beszélünk hamarabb túl leszek ezen az egész " szerelmes vagyok a legjobb barátomba" történeten... de ezzel két dolgot értem el :

A szemem a telefon, msn, email fiókok, belős communicator között cikázik hogy meddig bírja Ő , és hogy a szomorúság kezd elhatalmasodni rajtam.

Upd: oké, baj már nincs mivel feladtam a lehetetlent ...

      Kutyák mind...

Miért van az hogy a pasik minden egyes estben " körbepisilik" a területüket???

És az miért van hogy ha vagy olyan " szerencsétlen" hogy te persze az ő területük vagy, és jó alapos körbeáztattak akkor tesznek is azért hogy így is maradjon, de azért már nem hogy neked is jó legyen ez az állapot???

Istenem... már kutyás hasonlatot használok... ez a vég kezdete...

Közelebbről itt...

kicsit távolabbról...

és időnként itt is ....

és ha van egy kis időm akkor ...

Az élet szar, csak valahol máshol... nem itt  

Take it easy

Én: Asszonnyal dúl a szerelem? 

Ő : ( röhög)

Én: Nahh, gondolom észrevetted, hogy mostanában egy fasz vagyok... ?!?!?!? 

Ő: Jahh.

Én: Tipp hogy miért? 

Ő: Terhes vagy??????

Én: Egyéb tipp?

Ő:  Szerelmes vagy Belém? ( röhög)

Én: Aha...

Mérleg

5 nap, 4 orvos, 4 diagnózis, 2 asszisztens, 2 óra várakozás, 2 riadalom, 1 műtét, 1 kötözés, 2 levél cataflam, 1 algoflex forte, 1 algopirin...

egyébként meg basszák meg... a doki aki felszántott azt nem mondta hogy " Most műtünk!". A hangokból és beszélgetésekből jöttem rá és rákérdeztem, hogy mesélje már el, hogy ugyan mit szöszöl a hátam mögött...

sokk, bömbölés, és a mai nap a ( lelki) fájdalomcsillapításról szólt

and now : no pain, no stress, no insomnia, no pills... just sunshine and happiness

EGÉSZSÉG(telen)

Most hogy hosszú évek után egészségügyileg abszolút a toppon vagyok ( rengeteg zöldség, gyümölcs elfogyasztása, mozgás, életmódra odafigyelés) , és már semmilyen gyógyszert sem szedek...

... ciszta van a gerincemen...

... amitől persze se ülni, se állni, se feküdni, se aludni és még létezni sem annyira tudok 3 napja... ...

holnap kontroll és kiderül hogy mi lészen... addig meg fagyit tömök magamba pizzával

UPDATE:  A tegnapi cisztából mára ( persze másik orvosnál) fejlődési rendellenességgel egybekötött munkavégzési módból fakadó a bajom. ( Magyarul : fejlődési rendellenesség + ülő munka = énke szop ) 

HÁT EMBER AZ AKI ALLERGIÁS A CSOKIRA??????????????????????????

 SÍRNI TUDNÉK

Én: megvan a repjegyem...

Ő: Akkor reppelj!!!!!!!!!!

Imádom...

Mint minden jó gyereknek nekem sem volt félelem érzetem... állítólag genetikusan így vagyunk betáplálva, hogy bátran fedezzük fel a világunkat. Van akinél ez pár év, van akinél hosszabb... mint mindenben persze ebben is későn érő típus voltam és az istenért nem akart elmúlni. Sérthetetlen vagyok... gondoltam... bármit csinálok baj nem lehet... Velem?... kizárt...

Nem féltem éjjel utcán kóborolni, nem féltem a vonatsíneken sétálni, nem féltem úszás tudás nélkül átszörfözni a Balatonon, nem féltem az oktogonon átsétálni ( persze nekem a közepén kellett átmennem, nem féltem a repülőn a turbulenciában... és szinte sehol. 

Soha nem fordult meg a fejemben, hogy az a pillanat akár az utolsó is lehet, hiszen Velem nem fordulhat meg az a sok rossz ami a filmekben, meg a híradóban megy.

15 évesen, hazatérve az iskolából, táska ledob, tv benyom, kaja elkészít és mint jó tini lerogytam a tv elé és tömtem a buksim... Az akkor megkezdett szendvicsem másnapra összeszáradva, befejezetlenül hevert a konyhában.

Szótalanul meredtem a tv-re, amit csak anyám hazajövetele zavart meg... nem értettem amit látok, nem hittem el amit látok, nem fogtam fel amit látok. 

Mindenhol ez ment, bárhova kapcsoltam... és volt egy felvétel... már mindkét gép becsapódott ( a másodikat élő egyenesben nézhettem végig a fél világgal együtt)  ... mindenhol füst, por és törmelék. A sérült rész környékéről potyogtak az épület darabjai, papírok és még sok minden... 100szorra is megmutatták ugyanazt a felvételt... 3-szorra vettem észre, hogy egyes potyogó darabok nem törmelékek. Az emberek az ablakokban lógtak, majd egymás után engedték el magukat, vagy ugrottak ki.

Ettől a hangfelvételtől már akkor is kirázott a hideg... 

Akkor féltem életemben először, mikor pár óra múlva, és az 1000-ik ismétlés után felfogtam, hogy mi is történik. Féltem a kis zugomban  és órákon át lestem éjjel az eget, nehogy úgy legen baj, hogy én nem tudok róla...

Értük... Nekik...

ha szívom a vérét... kedvességet követel...

ha kedves vagyok... elpárolog...

ha bunkó vagyok... megfedd...

ha bókolok.... nem szól...

ha eltűnök...a föld alól is...

ha érteném... ő biztos nem...

3-ik nap...

Immáron harmadik napja kezdem ( - folytatom és fejezem be) a napon némi piálással. Mindezt persze orvos rendelvényre, mivel a felírt fájdalomcsillapítók mit sem érnek. És nem utolsó sorban rájöttem két dologra:

- én vagyok a legrosszabb alkoholista a világon pillanatnyilag, mivel fél órát ülök az alkohol fölött... aztán nagy fintorogva orr befog, lehúz és fintorgás.

- Ellenőrzött körülmények között úgy hat rám az alkohol, mint valami igazságszérum. ( 3 napja igyekszem minimálisra csökkenteni a humanoidokkal folytatott csevejt . Maradnak a halak...)

Voltam / voltunk itt. Törtünk be házba szomszédok legnagyobb örömére, Nefi fakasztott vizet, én csiholtam áramot ( ezúton köszönjük az ÉMÁSZ-nak, hogy Augusztus 20-án 2 óra alatt kint voltak.) Sokat ittunk, beszéltünk, aludtunk, Duna-parton sétáltunk, kocsikáztunk... keveset ettünk, és még kevesebbet foglalkoztunk a mindennapokkal. 

Volt kutya medencébe fulladása, bikavér és gin-tonic, update mínusz 2-es kaják, pici étterem, egy kis fagyi, szép kilátás, bénázás ( pénztárca otthonhagyás bevásárló körútnál), bosszúból függöny rágás ( ne persze nem én, és nem az update miatt ), fényképezés ( persze legtöbbszöt nem úgy és nem azt aminek én is örülnék )  ...

Jó volt, és most szar itt...

A pihi bölcsessége: 

" Jól bevált szokás, a jól bevált szopás! "  Ezt igyekszem fejben tartani

Szeretem...

...  mert racionális és objektív.

...  mert valamilyen banális tévedésből kifolyólag szeret engem.

...  hogy irigylem azért mert 10 év múlva is tininek fog kinézni.

...  mert hasonlítunk.

...  mert felvidít.

...  mert megnyugtat, amikor erre már senki nem képes.

...  hogy szereti az elkefélt humoromat. 

...  a kontrasztját a "vér komoly", és "az élet egy buli" énje között. 

...  hogy úgy törődik velem, hogy néha csak utólag esik le. 

...  hogy spontán.

 10 ok amiért szeretni/ kedvelni lehet valakit... és kb 10 kifogást tudok felhozni, hogy ezt személyesen miért is nem tudom Neki elmondani...

Már megint okosabb lettem...

Nos...velem az van, hogy könnyebben érzek dolgokat ( szeretet, utálat, szerelem, kínlódás, boldogság, harag, béke, düh...stb.) mint ahogy ezekről beszélni tudjak. Ergó találgathat az ember hogy hányadán is állunk...vagy csak én állok...vagy mi ...

Most mégis hamarabb mondtam ki hogy " Megbocsátok" , mint ahogy ezt érezném is...jóval hamarabb ... kérdés hogy mikoris kerül ez összhangba